Az ősz ha szép napos száraz, gyönyörű színeket produkál.... most ilyenné lett minden..
Fekete István írta nagyon szépen az egyik regényében..
"Jöttek a felhők egyre jöttek.. leszálltak mégis mindenki megérintette őket...
Jöttek megállíthatatlanul tartózhatatlanul, végtelenül.. mint maga az idő.. és nem mondta senki, de mindenki tudta, hogy a távoli dombok ködbe borult hátán, a kertek bokrainak sűrűjében, az erdők hallgatásában, a nádasok puha sziszegésében ott hallgatózik már öreg somfa botjára támaszkodva szelíden, és szomorúan a Nagy Vándor: Az Ősz........"
"A patak, a nád a sás a mocsárszag eltűnt, de bőségesen ömlött a kukorica édeskés illata, a diófák fanyar lehelete, a távoli szőlők szélhordta mámorító párája, amely olyan volt édesen szomorú, mint az őszi vágyakozás.. "
Íme a fotók...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése